február 2021 - Fainfo

Növényi eredetű színezékek

Szerző: Szécsi István | febr 28, 2021 | alcím/felületkezelés, Felületkezelés

Növényi eredetű színezékek

A növényi eredetű színezékeket különböző fakivonatokból (pl. kék-, vörösfa kivonat) esetleg lágyszárú növényekből készítik. A pácoldat készítéséhez a növény megfelelő részeit áztatják, vagy vízben főzik. A főzetet ezt követően leszűrik, majd lúgosítják (ehhez leggyakrabban Nátrium-karbonátot, vagy közismertebb nevén szódát használtak). A lúgosítás elősegíti a szín rögzítését, és biztosítja a páclé könnyebb behatolását a felületbe.

A fenti módszer alkalmazásával dióhéjból, venyigéből és tölgygubacsból is szép színezékhatásokat adó festékek nyerhetők. De jó színanyag nyerhető a bodza terméséből, vagy a kerti sövényként ültetett fagyalból is…

Ezeket a festőnövényeket a legtöbb esetben kelmefestésre is használták. A modern vegyipar megjelenéséig hatalmas kádakban erjesztették őket, színüket timsóval, vagy akár emberi vizelettel rögzítették. A különböző színek előállítását gyakorta igen nagy titok övezte. Némelyik tradicionális színt ma már elő sem tudjuk állítani.

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

2005/1 Magyar Asztalos és Faipar

Krapp

A festőbuzér nevű cserje gyökeréből előállított vörös színű festékanyag, ennek mesterséges változata az alizarin. Az indigó mellett egyike a legrégebben ismert, legősibb színezőanyagoknak. Egyiptomban, Perzsiában és Indiában már időszámításunk előtt is használták.

Ezzel színezték a régi keleti szőnyegeket, és ez adta a francia katonák nadrágjának-, a törökök fejfedőjének vörös színét is. (Leginkább textil, gyapjú és bőr festésére használták.)

http://www.szintan.hu/lista/k/k77.htm 2011-12-14

Indigó:

Az indigó bokor leveinek kénsavas oldatából nyerhető, sötétkék színű anyag. Erősen és tartósan színez.

Sáfrány (Kurkuma):

A krapphez hasonlóan az ókori Egyiptomiak, és Perzsák, már az időszámításunk előtti X- században is használták. Rendkívüli erejű sárga színezőanyag. Mindössze egyetlen gramm már láthatóan képes megfesteni 200 liter vizet. A növény termesztése, és a festékanyag elkészítése azonban rendkívül munkaigényes. A sáfrány halványkék virágait összegyűjtik, majd az azokban található bibéket kitépkedik, szárítják, és a már száraz bibékből vizes extrahálással vonják ki a színanyagot. 1 kg száraz alapanyaghoz legalább 130-170 ezer darab bibére van szükség, ezért rendkívül drága. Ma leginkább fűszerként, kozmetikumokhoz, vagy ételszínezékként használják.

Napjainkban a legnagyobb sáfrányexportőr, évi 170 tonna fűszerrel Irán. Ez megközelítőleg 29 milliárd virágot jelent, melyet mindössze félmillió ember szed le. Ezt egy gyakorlott termelő nem kevesebb, mint 12 nap alatt szedi le.

http://www.fexin.eu/termekeink.php?id=1276631843_hun 2011-12-14

Sárkányvér (Pterocarpus draco, Draceana draco)

A Kanári szigetekről, Szumátráról… származó sárkányvér nevű pálma gyümölcséből munkával kinyerhető kemény, vöröses színű gyanta. Rendkívül drága. Borszeszben, vagy olajban oldva vörös festék készíthető belőle. De gyógyszeripari alapanyag is (erősíti az immunrendszert, és a szívműködést). Használják kozmetikumokban, ételszínezékként, lakkokhoz, politúrozáshoz, fényezéshez… és hegedűgyantának is kiváló. Amennyiben kivonatához lúgot adunk, sárga színt, amennyiben savat bíbor-rózsaszínű festéket nyerhetünk belőle.

http://plantwerkz.blogspot.com/2008/12/enter-dragon.html 2011-12-14

http://www.szintan.hu/lista/s/s12.htm 2011-12-14

http://handcolouring.co.uk/images/botanicals/haynes%20botanical001.jpg 2011-12-27

http://www.oneness-world.eu/media/image%20Raeuchern/esoterik-muenchen-drachenblut-raeucherwerk%201.jpg 2011-12-27

Gumigutti (mézgasárga):

Különféle dél-kelet ázsiai, indiai fafajták gyantája. Puha, sárgás színű, mérgező festék és gyanta egyben. Azonban nem rendelkezik kellő színtartóssággal, fény hatására kifakul.

A festék angol neve a gamboge, ebből ered Kambodzsa neve.

http://www.szintan.hu/lista/g/g26.htm 2011-12-14

Indiai sárga:

Korábban ugyancsak Indiából származott egy jó minőségű, ragyogó sárga festék, az indiai sárga. Az eredeti pigmenteket mangó levéllel etetett tehenek vizeletéből állítottak elő. Ökölnyi golyók formájában került forgalomba. A 20. sz. elején vallási és állatvédelmi okok miatt betiltották a gyártását.

Múmia barna:

Az egyiptomi múmiák maradványaiból a középkortól kezdve egészen a 18. századig készítettek pigmenteket. A pigmentek alapja az egyiptomiak által balzsamozáshoz használt kátrány. A 20. század elején betiltották.

Faipari szempontból nagyobb jelentősége azonban csak a dióhéj pácnak, a vörös-, és kékfa kivonatnak, illetve a Katechu-nak van.

A vörösfa:

A Vörös szantálfa, és a Fernambukfa forgácsa, vagy fűrészpora. A szantálfa festőanyaga a szantalin. Szódaoldattal főzve ibolyaszínű folyadékot ad, mely alkoholban vérvörösen oldódik. A Fernambukfa pora ehhez hasonlóan hamuzsírral képzi a vörös színt.

A kékfa:

Alapja a Campeche-fája, mely természetes állapotban vörös színű. Porából, vagy forgácsából készített vizes főzetével kezelve a faanyagot

a timsó ibolyaszínűvé,
az ólomcukor kékké,
a csersav feketévé,
a sósav pedig még pirosabbá színezi.

Katechu, vagy Catechu:

Az indiai cserakác, a Gerbeakazie besűrűsödött nedve. A barna színezékek növényi pigment-alapanyaga. Igen jó festőhatású. Ma is számtalan festék, lazúr és más felületkezelő anyagok színezéke. Vizes oldatával a diófáéhoz hasonló szín alakítható ki vele. Amennyiben a száradás után a faanyagot hígabb, kettős krómsavas káli-oldattal is kezeljük, a színezés vízállóvá is válik.

Gubacs:

A gubacsok a tölgyfákon a gubacsdarázs munkálkodásának eredményeképpen jönnek létre. Miután gubacsdarázs petéjét egy fejlődő tölgyfarügybe helyezi, ott a lárva körül egy lágy halványzöld almaszerű kitüremkedés keletkezik, melyből a rovarrá fejlődött lárva az általa fúrt lyukon keresztül eltávozik. Az általa hátrahagyott kemény héjú gubacs cser- és egyéb gubacssavakban rendkívül gazdag. Csersavtartalma akár 70%-ra is rúghat (aleppói gubacs). A tiszta csersav, vagy más néven tannin vízben könnyen oldódó fénylő, színtelen, por. Levegőn hamar sárgává válik, később megbarnul, fémsókkal keverve fekete színanyagot képez.

Dióhéj-pác.

A dió szárított burkából készített főzet. Mi magunk, házilag is előállíthatjuk, az oldat szalicilsavval tartósítható.

Elkészítéséhez 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt (kálium-karbonát) vagy szódát (nátrium-karbonát) teszünk. Az elkészített lúgos oldatba 100 g dióhéj-kivonatot rakunk, majd kifőzzük azt. Az oldathoz a leszűrést követően további 10g hamuzsírt adagolunk, így az elkészített pác, fenyő- és diófán élénkbarna színt ad.

Amennyiben a leszűrést követően nem lúgosítjuk (további hamuzsír hozzáadásával) az elkészített alappácot, és az azzal kezelt felületre száradást követően 2,5%-os káliumbikromát-oldattal is rápácolunk, a pác színe diófán pirosas-barnára változik.

Egyéb receptek Pál Armand – Bútorasztalos c. könyvéből 1958

Piros fa-pác, 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát teszünk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g pirosfa-kivonatot. Főzés után az oldatot pamutrongyon vagy szűrőpapíron átszűrjük. Ez a pirosfa-alapoldat vagy alappác.

Ha a pirosfa-alapoldatba még 10 g hamuzsírt vagy égetett szódát vagy timsót teszünk, a pác a fenyő- és diófát pirosra színezi.
A pirosfa-alapoldattal pácoljuk a fát, száradás után pedig utópácolunk 2,5 %-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe tölgy- és diófánál pirosasbarna.

Kékfa-pác. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát oldunk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g kékfa-kivonatot. Ez a kékfa-alapoldat.

Az alapoldatot szűrjük, 24 óráig nyitott edényben állni hagyjuk, majd literenként 10 g hamuzsírt adagolunk hozzá, és ezzel az oldattal pácolunk. A pác színe tölgy-, körte-, fenyő- és diófán lilásba játszó piros.
A kékfa-alapoldat minden literéhez 24 órai állás után 20—40 ml tömény sósavat vagy salétromsavat öntünk, és ezzel az oldattal pácolunk. A pác színe tölgy-, körte- és bükkfánál sárgásba játszó piros. Minél nagyobb a savtartalma, annál sárgább a pác.
A kékfa-alapoldattal — 24 órai állás után — a fát előpácoljuk, száradás után pedig utópácolunk 2,5%-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe körte-, éger-, dió- és jávorfán fekete.
A kékfa-alapoldattal pácoljuk a fát. Száradás után savanyú ecetsavas vassal (ferriacetát) vagy savanyú ecetsavas vasoxidullal (ferroacetát), esetleg savanyú salétromsavas „vasoxidullal (ferronitrát) utópácolunk. A pác színe körte-, jávor- és diófánál fekete. (A vasoxidul készítését lásd a 43. és 44. pácnál.)

Sárgafa-pácok. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát teszünk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g sárgafa-kivonatot. Ez a sárgafa-alapoldat vagy alappác.

A sárgafa-alapoldathoz 10 g hamuzsírt teszünk, és bepácoljuk a fát. A pác színe fenyő- és juharfán melegsárga (sárgásbarna).
Sárgafa-alapoldattal bepácoljuk a fát, majd a pác megszáradása után rápácolunk 2,5%-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe dió és körtefán pirosasbarna, cseresznyefán élékpiros.

Katechu-pác. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt teszünk, és ebben az oldatban főzünk 100 g katechut. Ez a katechu-alapoldat vagy -alappác.

Ehhez a katechu-alapoldathoz még 10 g hamuzsírt adunk. A pác színe mahagóni barna. Diófán szép pirosas-mahagónibarna.
A katechu-alapoldattal bepácoljuk a fát, száradás után 2,5%-os káliumbikromát-oldattal pácolunk rá. Tölgyfát szép barnára festi, diófát lilásba játszó sötétbarnára.

Pál Armand – Bútorasztalos 1958

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

Hozzászólás, használati feltételek

Pácolás/pácok

Szerző: Szécsi István | febr 27, 2021 | Pácok

Pácolás/pácok

A pácolás nem fedi el a faanyag rajzolatát, nem védi a felületeket az őket érő nedvességtől, és mivel a felületre felvitt, vagy azzal kémiai reakcióba lépő pác a legtöbb esetben csak néhány tized mm mélységig hatol az anyagba, így ezek a felületek rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekre is.

A pácolás feladata csupán a fa felületkezelés előtti színezése, az esztétikai hatás fokozása.

A pácolás célja lehet:

– Adott fafajok színének egyöntetűvé tétele, homogenizálása (kiegyenlítése) ezzel a nagyüzemi gyártás során előállított termékek egyenletes színének biztosítása.

– fanemesítés, vagyis a nemesebb fák színének utánzása, esetleg az adott fafaj „öregbítése”

– A faanyag rajzolatának kiemelése rusztikussá tétele, melynek során megnöveljük a faanyag korai- és kései pásztája közötti színkülönbséget.

A felületekre felvitt pácoldat fába történő behatolásának mélységét több tényező is befolyásolja. A páclé behatolási mélysége csökken, ha:

a fa nedvességtartalma túlságosan nagy;
a faanyag, vagy a pácoldat hőmérséklete alacsony;
a pácolandó faanyag sugármetszetű;
a fa térfogatsúlya nagyobb, vagy szerkezete tömörebb;

– Ez alatt érthetjük a különféle fafajok közötti sűrűségkülönbségeket,

– vagy azon belül a szijács és a geszt rész közötti eltérő szöveti jellemzők hatásait is.

a fa felületére túl kevés pácoldatot viszünk fel, és azt a beszívódás előtt letöröljük;
a pác oldószere túl gyorsan párolog;
a fa rostjaihoz a színezék gyorsan és erősen kötődik.

A pácokkal szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy azok megfelelő fényállósággal-, nedvesítő képességgel-, és vegyi stabilitással rendelkezzenek!

– Fontos, hogy a pác színe állandó maradjon, és, hogy azt a fény és a napsugárzás ne fakítsa ki! Ezért a páclevek elkészítéséhez csak megfelelő szín állósággal rendelkező színezőanyagokat használhatunk!

– Amennyiben a páclé nedvesítő képessége nem megfelelő, azt nem tudjuk egyenletesen eloszlatni a felületen, ami így foltossá válhat. Ebben az esetben a legfontosabb a megfelelő oldószerválasztás. Bár néhány esetben a pácoldat lúgosításával is javíthatjuk annak nedvesítő képességét.

– Mivel a pácolás nem nyújt megfelelő védelmet, azt sok esetben további kezelésekkel, például lakkozással kell a felületek számára biztosítani. Ezért elengedhetetlen, hogy a páclé színanyagai ellen tudjanak állni az ezekben található vegyi anyagok roncsoló hatásának.

A pácanyagok kiválasztása a pácolás céljának illetve az elérendő pácképeknek a függvénye.

Azon túlmenően, hogy a pácolást nemesebb fa utánzására, homogenizálásra, vagy a rajzolat kiemelésére szeretnénk használni, a színképzés jellege szerint megkülönböztetünk:

pozitív,
negatív,
strukturált
és homogén pácképet.

Pozitív páckép kialakulása során a fa korai- és kései pásztái megközelítőleg azonos mértékben színeződnek el. A pászták közötti eredeti árnyalatkülönbségek nem változnak. (A világosabb korai pászta a pácolást követően is világosabb marad, mint a kései pászta.) Nagyon sokáig kizárólag a kémiai pácokkal volt lehetőség ilyen páckép kialakítására.

Negatív páckép kialakulásakor a faanyag változó szöveti szerkezete következtében az eredeti árnyalatkülönbségek megfordulnak. A lazább szerkezetű korai pászta erősebb nedvszívó képessége miatt az jóval több páclevet szív magába, mint a kései, így annak színe a kései pásztáénál sötétebbre változik.

Strukturált, vagy más néven rajzos páckép bőséges pácléfelvitellel érhető el. Kialakításáról akkor beszélhetünk, ha a faanyag rajzolata pácolás után a pácanyag eltérő beszívódása miatt erőteljesen hangsúlyossá válik.

A homogén páckép a fa rajzolatának egyöntetűvé tételével alakítható ki. Többnyire ugyanazon pácanyagokkal érjük el, mint a strukturált képet, csak kisebb mennyiségű anyagot hordunk fel a felületre. Így a korai-, és a késői pászta annyi színezőanyagot vesz fel, hogy azok színe megközelítőleg egyformává válik.

A felületek kialakításánál a strukturált, vagy a homogén hatás a felvitt páclé mennyiségén túlmenően különböző technikákkal is csökkenthető, illetve növelhető.

Segítséget nyújthat:

– a különleges alapozók használata
– a többszöri pácolás
– speciális visszatörlési technikák alkalmazása
– rajzolatkiemelő vagy egalizáló lakkok használata…

A színképzés jellege szerint a pácoláshoz használt anyagok lehetnek:

– Kémiai pácok

– Színezőanyag pácok

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

Michael Thonet 1856-ban nyújtotta be szabadalmát, hajlított tömörfa lécekből elkészített székeire. A székek alapanyagát gőzben meglágyította, meghajlította, majd sablonban hajlítva kiszárította. Főzésnél, és gőzöléskor – különösen bükkfa esetében – a faanyag könnyen elszíneződhet, ilyenkor sárgásfehér bükk rózsaszínes árnyalatúvá válik. Ezért a végtermék folyamatos egyenletes színének biztosítására a Thonet székeket sötétre pácolták ill. színezték. Az ábrán Thoneték 14-es számú széke látható, melyből több mint 50 milliót adtak el. (A székek alkatrészei csereszabatosak voltak.)

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

Hozzászólás, használati feltételek

Színezőanyag pácok

Szerző: Szécsi István | febr 27, 2021 | Felületkezelés, Pácok

Színezőanyag pácok

Számos jó tulajdonsága ellenére a kémiai pácokat az iparban, ma már egyáltalán nem, vagy csak elvétve használják. Ennek oka a fokozott környezetvédelmi előírásokban, és a modern vegyiparnak köszönhető egyre jobb minőségű felületkezelő anyagok megjelenésében keresendő. Napjainkban csak a színezőanyag pácok bírnak gyakorlati jelentőséggel.

A színezőanyag pácoknál az iparilag előállított természetes, vagy mesterséges alapú színezőanyagokat (pigmenteket, vagy színezékeket, esetleg ezek keverékeit) különféle hordozóanyagokkal juttatunk a felületre. Ilyen pl.: a víz, az olaj, vagy a szerves oldószerek, de oldószerként híg lakkok, és viaszok is alkalmazhatók…

A gyorsan száradó oldószeres pácok egalizáló hatásúak, a lassabban száradóak, mint a vizes pácok pedig leginkább rusztikus felületek kialakítására alkalmasak.

A különböző oldószerek, és színezőanyagok variálásával a vegyipar változatos hatású és tulajdonságú felületkezelő anyagok széles skáláját állítja elő, melyekkel csaknem minden igényt képes kielégíteni.

(A színezőanyag pácok speciális fajtáit jelentik az úgynevezett szubsztrát pácok, melyekkel (a bennük található elszíneződésre képes mikroszkopikus méretű adalékoknak köszönhetően) nagypórusú, illetve pórusaiban nehezen festhető fák is színezhetők. )

A pác festékanyagai, eredetük szerint lehetnek:

− Anilinfestékek

− Növényi festékek

− Földfestékek

Színezőanyagok

Hatásmechanizmusuk szerint csoportosítva a színezőanyagok lehetnek színezékek, vagy pigmentek.

A színezékek különféle színes vegyületek, melyek vízben, vagy más oldószerekben oldva kerültek felhasználásra. Az oldatban felvitt színezék beivódik a faanyag rostjai közé, és úgy festi meg a faanyag rostjait, hogy annak jellegzetes erezete továbbra is látható marad. Mivel a faanyag lágyabb szöveteibe jobban beszívódnak, leginkább negatív páckép kialakítására alkalmasak. Fényállóságuk kevésbé kielégítő.

A pigmentek oldószerben oldhatatlan színes, vagy színtelen szilárd anyagok. Áttetszőek, így nem takarják el a fa rajzolatát. Lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek, kémiai szempontból szervesek, vagy szervetlenek. A rostok felszínén kötődnek meg, de a faanyag erezetét nem fedik el. A velük készített páclevek a hordozóanyagon túl gyakran egyéb tapadást elősegítő anyagokat is tartalmaznak (olaj, akril, enyv…). A felületet nem élénkítik, jól elfedik a faanyag hibáit. Bár igen jó fényállósággal rendelkeznek, a világosabb színeknél UV sugárzást elnyelő adalékanyagokat is kell hozzájuk keverni. Ezek a pigmentek ugyanis átengedik az UV-sugarakat, aminek hatására az alatta lévő faanyag színe besötétedne.)

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

Mesterséges színezékek / Kátrányfestékek (Anilinfestékek)

Az anilinfestékeket vagy más néven kátrányfestékeket először a kőszénkátrány desztillációs termékeiből állították elő. (A kőszénkátrány a kőszén magas hőmérsékleten, 1000-1200C°-on végzett lepárlásakor keletkezik. A kokszgyártás melléktermékeként egészen a 20. század közepéig a szerves vegyipar egyik legfontosabb nyersanyaga volt.

Anilinfestékeknek lényegében az anilinből mesterséges úton előállított színezőanyagok csoportját nevezzük. (A gyakorlatban elterjedt anilinfestékek elnevezés így az ebben a témakörben tárgyalt festékanyagokra nem teljesen helyénvaló, hiszen mára a kátrányfestékeknek csak egy része vezethető vissza az anilinre.)

A kátrányfestékek használata gazdaságos. Mivel szintetikus termékek, majd minden színben előállíthatók. A festéket meleg vízben kell oldani, bár a legtöbb esetben felhasználásra kész állapotba kerülnek forgalomba. A kész pácok festék tartalma 2-5%. Önmagukban, vagy kémiai pácokkal egyaránt használhatók.

Bár nem hatolnak mélyen a felületbe. A behatolás mélységét literenként 50-100ml ammóniumhidroxid hozzáadásával megnövelhetjük. (Cseresznyefa pácolásánál azonban az oldat lúgosítása nem célravezető!)

Két alapvető fajtáját különböztethetjük meg:

1.: Alkoholban oldódó bázikus színezékek: Vízállóak, de a velük kezelt felületek tompább fényűek, eloszlásuk a gyors oldószerpárolgás következtében kevésbé egyenletes.

A faanyag lazább szerkezetű részein a páclé sokkal gyorsabban beszívódik, így ezek az oldatok negatív pácképet adnak.

2.: Vízben oldódó savas színezékek: A savas anilinfestékek nem vízállóak, de az oldatok vízállósága literenként 50g bórax, és 30g sellak hozzáadásával némileg javítható. A bázikus színezékeknél jóval egyenletesebben oszlanak el. A velük kezelt felületek élénk, tüzes színűek, fényállóak. Pozitív páckép kialakítására alkalmasak.

A savas és a bázikus színezékek egymással közvetlenül nem keverhetők!

A színezék savas, vagy bázikus jellege tanninreakcióval dönthető el.

Az ecetsavas nátrium és csersav vizes oldata bázikus anilinfestéknél csapadékot képez.

Legismertebb ilyen felületkezelő anyag az alizarin-pác.

Leírása, Pál Armand 1958-ban megjelent Bútorasztalos című könyve alapján:

Alizarin-pácok

Az alizarin oldására használt oldószertől függően megkülönböztetünk:

a) ammónium-hidroxidos alizarin-oldatot,
b) kálium-karbonátos alizarin-oldatot és
c) szeszes alizarin-oldatot.

A különböző oldatok azonos színeket, de különböző árnyalatokat adnak. Legkevésbé élénk a kálium-karbonátos oldat, sorrendben ezután az ammóniumhidroxidos, majd a szeszes oldat következik.

Alizarin-oldatok készítése

a) 1%-os ammóniás alizarin-oldat készítése:

1 liter meleg, de nem forró vízhez 200 ml ammóniumhidroxidot adunk, majd 10 g alizarint oldunk fel benne. Az alizarin lila színűre festi az oldatot, melyet felhasználás előtt meg kell szűrni.

2%-os ammóniás alizarin-oldat készítése:

1 liter meleg, de nem forró vízhez 50 ml ammóniumhidroxidot adunk, majd 20 g alizarint oldunk fel benne. Az alizarin lila színűre festi az oldatot, melyet felhasználás előtt meg kell szűrni.

b) Kálium-karbonátos alizarin-oldat: A kálium-karbonátot szódával (nátrium-karbonáttal) is helyettesíthetjük. 1%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízben 20 g kálium-karbonátot oldunk, majd az oldatban 10 g alizarint oldunk fel. Az oldat lila színű; felhasználás előtt meg kell szűrni. 2%-os oldat készítése: 1 liter meleg, de nem forró vízben 40 g kálium-karbonátot oldunk, majd az oldatban 20 g alizarint oldunk fel. Az oldat lila színű, felhasználás előtt meg kell szűrni.
c) 1%-os szeszes alizarin-oldat készítése:

200 ml denaturált szeszben vízfürdőn való melegítés közben 10 g alizarint oldunk, majd oldódás után 800 ml vizet adunk hozzá. Az élénk lila színű oldatot felhasználás előtt megszűrjük.

2%-os szeszes alizarin-oldat készítése: 500 ml denaturált szeszben vízfürdőn való melegítés közben 20 g alizarint oldunk, majd oldódás után 500 ml vizet adunk hozzá. Az élénk lila színű
oldatot megszűrjük. Az alizarin-pácoknál célszerű fémsó-oldatokka1 előpácolni a felületeket majd alizarin-oldattal rácsávázni. A fémsók ugyanis könnyebben szívódnak be a száraz fába, mint az alizarin.

84. Bármely alizarin-alapoldat egymagában is felhasználható, mert a levegőn átalakul. A jegenyefenyőt világosbarnára, a tölgyfát sötétbarnára, a juharfát dióbarnára színezi.

Alizarin oldatok használata kémiai pácoknál:

Bepácoljuk a fát 2%-os vasszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-páccal. A pác a fenyő- és szilfán lilásszürke lesz.
86.mBepácoljuk a fát 2%-os vasklorid-oldattal, és száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-páccal. Fenyőfán, szilfán lilásszürke szín keletkezik.
Bepácoljuk a fát 1%-os báriumklorid-oldattal, és száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő-, szil- és juharfán piszkos-barna színű lesz.
Bepácoljuk a fát 2%-os magnéziumszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és tölgyfán sötét meleg-barna színű lesz.
Bepácoljuk a fát 2,5%-os kobaltszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác színe fenyő- és juharfán lilásbarna, szilfán dióbarna.
Bepácoljuk a fát 2,5%-os nikkelszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2 %-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és szilfán lila színű.
Bepácoljuk a fát 2%-os mangánklorid-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és tölgyfán lilásbarna színű lesz.
Bepácoljuk a fát 2,5%-os mangánszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és szilfán lilásbarna színű lesz.
Bepácoljuk a fát 1—2%-os kalciumklorid-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal .A pác fenyő- és bükkfán szilnnabarna színű.
Bepácoljuk a fát 3%-os krómtimsó-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal.
Bepácoljuk a fát égetett timsó 3%-os oldatával, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és juharfán piros színű lesz.
Bepácoljuk a fát 2%-os alumíniumtriklorid-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő- és juharfán piros lesz.
Bepácoljuk a fát 2%-os alumíniumszulfát-oldattal, száradás után rácsávázunk 1—2%-os ammóniumhidroxidos alizarin-oldattal. A pác fenyő-, juhar- és szilfán piros színű lesz.

Az anilin összegképlete: C₆H₅NH₂

Az egyik legfontosabb szerves kémiai alapanyag. A színezékgyártáson túlmenően gyógyszerek, és robbanóanyagok előállításához is használják, de komoly szerepe van a gumigyártásban is, és mikroszkópos vizsgálatoknál baktériumok színezésére is használható.

Színtelen, jellegzetes szagú, olajszerű folyadék, de állás közben megsárgul. Enyhén csípős ízű, mérgező hatású vegyület. Bőrön keresztül is felszívódik, gőzeinek huzamosabb ideig történő belélegzése komoly ártalmakat okoz. Rákkeltő, mutagén, és környezetkárosító hatású.

Bár a kőszénkátrányban is megtalálható, előállítása (gazdasági okokból) a gyakorlatban nitro-benzolból, vagy klór-benzolból történik.

A nitro-benzol vasforgáccsal és híg sósavval lefolytatott-, vagy a klór-benzol ammóniával történő reakciója során egyaránt anilin keletkezik.

William Henry Perkin angol vegyész 1956-ban a kinin (malária elleni gyógyszer) előállítása közben véletlenül bukkant rá. Mikor a kőszénkátrány desztillációja során előállított anilint kénsavval és kálium-bikromáttal kezelte, meglepetésére egy bíborszínű oldat keletkezett, amelyből vöröses kristályok váltak ki. Zsebkendője szélét az oldatba mártotta, és az mályvaszínűvé változott. Miután a kialakult színt később szappannal sem tudta eltávolítani, mintát küldött belőle egy textilipari cégnek, és kiderült, hogy az addigi legjobb minőségű mesterséges textilszínezéket sikerült előállítania. Apjával szabadalmaztatták az eljárást, és az akkor 19 éves Perkin 1857-ben Greenford Greenben beindította a világ első mesterséges színezéket gyártó üzemét… A gazdasági sikerei számtalan embert ösztönöztek további kísérletezésre. 1907-ben bekövetkező haláláig kutatásai révén számos újabb tudományos eredménnyel gazdagította a szerves kémiát, és jó pár további mesterséges színezéket is feltalált.

Vissza a főoldalra

Vissza a felületkezelés menübe

Hozzászólás, használati feltételek

Új lendület a Fainfón! Naponta új cikkekkel jelentkezünk!

Szerző: Szécsi István | febr 26, 2021 | hírek

Főszerkesztő: Szécsi István

E-mail cmünk: info@fainfo.hu

istvan.szecsi@fainfo.hu

Naponta új cikkekkel jelentkezik a www.faainfo.hu

Lassan egy évesek leszünk!

Az eltelt év tapasztalatai mentén, újult erővel iramodunk neki a honlap feltöltésének, és formailag is megújulunk egy kicsit.

Az elkövetkező időkben megjelenésre kerülő cikkek között lesznek érdekesebb, s kevésbé olvasmányos, szárazabb anyagrészek is.
Ez utóbbiak is fontosak a szakma alapjainak elsajátítása során, vagy az információk rendszerezése szempontjából, ezért semmiképpen sem nélkülözhetjük őket. De azt sem szeretnénk, hogy ezek az anyagrészek elriasszák olvasóinkat.
Ezért a főoldalon külön helyet kapnak az érdekesebb cikkek, és a már korábban megszokott lapozható felületen lehet megnézni az utoljára közzétett anyagokat. További lényeges változás, hogy az aloldalak menürendszereit sikerült átláthatóbbá, és használhatóbbá tennünk. A cikkek feltöltése során a menüpontok folyamatosan bővülni fognak, majd kategóriákba rendeződnek, ezzel egy átlátható információstruktúrát képezve.

Naponta új cikkekkel fogunk jelentkezni, melyek közül az érdekesebbekre az oldal Facebook-oldalán keresztül is eljuthattok. Amennyiben még nem tettétek meg, keressétek fel és lájkoljátok a weboldalt a Facebook-n keresztül is, és támogassátok vele a munkámat!

Köszönjük, hogy ellátogattál hozzánk! Kellemes időtöltést kíván a Fainfó csapata!

Vissza a főoldalra

Vissza a főoldalra

06.11.Véralbumin enyv

Szerző: Szécsi István | febr 25, 2021 | Ragasztás

Véralbumin enyv

A véralbumin enyv az állati eredetű, természetes ragasztóanyagok csoportjába tartozik. A különböző szakirodalmak igen szűkszavúan nyilatkoznak róla.

Alapanyaguk vágóhídi vér, amelyből az alvadást követően kinyerik annak fibrin-tartalmát. Ezt darálás és szűrés után, kb 70C°-körüli hőmérsékleten szárítják, majd porrá őrlik. Az elkészített ragasztó vörösvérsejt-tartalma miatt, sötétbarna-fekete színű. Csillogó por vagy szemcse alakban kerül forgalomba.

A ragasztásra történő előkészítéséhez 1,5-2-szeres mennyiségű, 20-27 °C-körüli hőmérsékletű vizben kell oldani. A ragasztó rövid áztatási szakaszt követően csomómentesen kikeverhető. Az előkészített enyv fazékideje néhány óra. Alkalmazásával vízálló ragasztás hozható létre, de a hozzáadott vegyszerek típusától függően akár víz- és főzésálló ragasztó is készíthető belőle. A felhasznált enyvpor súlyának 3-4%-áig oltottmész, illetve szalmiákszesz is keverhető a ragasztóhoz. Ezek adagolása az albuminoldat elkszítését követően, lassú kevergetés mellett történik. Ezzel akadályozzuk a habképződést. Az oltott meszet híg vízes oldat formájában keverhetjük a ragasztóhoz. A túl sok mész adagolása az enyvoldatot tönkreteszi, mely során annak állaga zselészerűvé válik. A melegen kikeményedő, enyvek csoportjába tartozik, kikeményítése 80-90 °C-ra melegített préslapok között történik. Ennél magasabb hőmérséklet alkalmazása nem javasolt, ugyanis az intenzív melegítés hatására felszabaduló gőz károsan befolyásolja ragasztóréteg tulajdonságait. A ragasztóanyag kikeményedése pár perc alatt megtörénik. A térhálósodás ebben az esetben egyszerre fizikai és kémiai úton történik, vissza nem fordítható, irreverzibilis folyamat. Hátrányos tulajdonsága, hogy a kikeményedő ragasztóréteg erőteljesen zsugorodik. Sötét színe, és kellemetlen szaga miatt ma már szinte egyáltalán nem használják. A műgyanta alapú ragasztók megjelenése előtt vízálló rétegelt lemezek (vagongyártás), rétegragasztott szerkezetek és kültéri, az időjárás viszontagságainak kitett faszerkezetek ragasztása során alkalmazták.