Poliészter lakkok (UP- lakkok)

Számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek. Rendkívül kemény, kopásálló, kiváló víz- és vegyszerállóságú felületet adnak. Magas szárazanyagtartalmuk meglehetősen jó töltőképességet biztosít számukra, és igen reakcióképesek. A filmréteg gyorsan térhálósodik. Fényezésével, kiváló minőségű, csillogó, magasfényű felületek nyerhetők.

A hátrányok között említhetjük a korlátozott fazék időt (, bár keverő pumpa alkalmazásával a fazék idő jelentős mértékben növelhető), és hogy mind katalizátorai mind az épp kikeményedő anyag gondos kezelést és megfelelő tárolást kíván.

Megkeményedését a fa inhibitor tartalma gátolhatja. Ezért egyes fafajoknál szigetelő lakkréteg felhordása szükséges (pl.: PUR- izoláló lakk).

A lakk alapját telítetlen kötéseket tartalmazó poliészter műgyanta sztirolos oldata képezi. Az oldószerként használt sztirol, az SK lakkokhoz hasonlóan- nem párolog el a rendszerből, aktív elemként részét képezi a végső filmrétegnek. A viszkozitás beállításához hagyományos oldószereket is használhatunk, azonban azoknak a vegyi reakció végbemenetele előtt mindenképpen el kell párolognia a filmrétegből.

A lakk kikeményedése az alkalmazott típustól függően UV-sugárzás, elektronsugárzás, vagy a hozzá kevert katalizátorok hatására következik be. A kémiai reakciót azonban a levegő oxigéntartalma gátolja! Ezért a lakkhoz paraffint, vagy valamilyen viaszkeveréket is kell adagolni, mely a felületre kiúszva elzárja a filmréteget a levegőtől. ( Az alkalmazott technológiáktól függően szobahőmérsékleten térhálósodó lakkoknál kb. 54C°, magas hőmérsékleten térhálósodó műgyantáknál 62-79C° olvadáspontú viaszt használunk.)  A kialakult védőréteget a kikeményedést követően csiszolással kell eltávolítani. A kémiai iniciálású lakkoknál a gyanta térhálósodása a lakkhoz kevert peroxid tartalmú katalizátor, és a kobaltsó tartalmú aktivátor hatására megy végbe.

Az anyagok összekeverése heves exoterm, hőtermelő reakciót indít be, melynek hatására a műgyanta 20-40 percen belül kikeményedik. Az alacsony fazékidő miatt az UP-lakkokat, és adalékanyagaikat két, vagy 3 komponensű felvitellel juttatják a felületre.

A művelethez

• kétfejes öntőgép,
• kétkomponensű szóróberendezés, vagy
• felhordóhenger és öntőgép kombinációja használható.

A felvitel történhet aktív alapos-, vagy 1:1-es eljárással.

Aktív alapos felvitel során az aktív alapot a felületre felvitt peroxid tartalmú katalizátor képezi. Ezt többnyire hengerrel (20 g/m2) vagy öntéssel (60-80 g/m2) hordják fel a felületre.

A réteg száradását követően a kobaltsó oldattal kevert poliészter lakkot két lépcsőben öntik a felületre, rétegenként kb. 200-200 g/m2-t.

Az l:l-es eljárásnál a poliészter lakkot két részre osztjuk. Az egyik felébe keverjük a teljes mennyiségre számolt peroxidot, a másik felébe pedig a teljes mennyiségre számolt kobaltsó oldatot. A felületkezelést kétkomponensű pisztollyal vagy két öntőfejes géppel végezzük. Ez az eljárás azonban csak kisebb reaktivitású gyantánál használható, a peroxiddal bekevert lakk ugyanis csak korlátozott ideig tartható el.

FIGYELEM: peroxidot és a kobaltsót soha ne keverjük közvetlenül össze. Ezek ugyanis heves, robbanásszerű reakcióval lépnek reakcióba egymással.

A sugárzás hatására kikeményedő lakktipusoknál különféle fotoiniciátorokat alkalmazunk. A gyanta térhálósodása UV-, vagy elektronsugárzás hatására megy végbe. A kötésmechanizmus lényege: a lakkban lévő fotoiniciátorok a sugárzás hatására aktív gyökökre bomlanak, és beindítják a kémiai reakciót.

A lakkréteg kikeményedése mindössze néhány másodperc alatt megy végbe.

A vele végzett felületkezelés során mindig ügyeljünk a technológiai paraméterek betartására:

• Az üzem hőmérséklete lehetőleg ne haladja meg a 30C°-ot
• A hozzáadott, vagy felületre felvitt peroxidot és kobaltsót az előírt mennyiségben adagoljuk.

A magas hőmérséklet és a túl sok katalizátor használata ugyanis a lakkréteg kikeményedésének felgyorsulásához, idő előtti száradásához vezet, ami akadályozza annak terülését

A katalizátor szükségesnél kisebb mértékben történő adagolása következtében pedig előfordulhat, hogy a lakkréteg meg sem köt. Bár ezt a hibát a fa inhibitor-tartalma is okozhatja. ( Inhibitor: a faanyagban található, a PE-lakkban végigmenő kémiai reakciót akadályozó járulékos anyagok összessége.)

Amennyiben a faanyag vagy a környező levegő nedvességtartalma túlságosan magas, a felületeken kráterek, vagy szürkés elszíneződések keletkezhetnek, de hasonló hibákat okozhat a lakkréteg túlságosan vastag rétegben történő felhordása (kráteresedés), vagy a felületen visszamaradó zsíros, olajos, szennyeződések, illetve a por…