Felületkezelés a faiparban
Lakkok
A faiparban használatos lakkokat csoportosíthatjuk:
- a felhasználás jellege szerint (attól függően, hogy azt az épületasztalos ipar, vagy a bútorasztalos ipar használja),
- kémiai összetételük alapján, vagy
- kötésmechanizmusuk szerint.
Kémiai összetételük szerint megkülönböztetünk:
- cellulóz nitrát (NC),
- poliészter (UP),
- poliuretán (PUR),
- módosított polimetakrilát (PMA) alapú,
- savrakeményedő (SK),
- természetes eredetű,
- alkid és akrillát alapú műgyantákat tartalmazó lakkokat.
Míg 1-6-ig jellemzően a bútorasztalos ipar alkalmazza őket, addig az alkid és akril alapúak (igen jó időjárás-állóságuknak köszönhetően) az épületasztalos ipar kedvelt lakkanyagai.
A felületkezelő anyagokat száradási mechanizmusuk szerint három fő csoportba sorolhatjuk:
Fizikai úton száradó lakkok többnyire különféle illékony összetevőket tartalmazó oldatok, vagy vizes, illetve oldószeres alapú diszperziók, melyeknél a bevonatok kikeményedése az oldószer elpárolgásának következménye. Ilyenek pl. a nitrócellulóz-, vagy a diszperziós lakkok.
Kémiai úton száradó lakkoknál a filmréteg kikeményedése mindig valamilyen kémiai reakció eredménye. Ezeknél a felületkezelő anyagoknál a felületre felvitt anyagmennyiség csaknem 100%-a beépül a bevonatba.
Ilyenek pl.: az UV-poliészter, és UV-akrilát lakkok.
A fizikai- és kémiai úton száradó lakkok kémiai reakció útján kikeményedő rendszerek, melyek a felhordáshoz szükséges viszkozitás beállításához különféle illékony összetevőket is tartalmaznak.
Ilyenek pl.: a savra keményedő- , és a poliuretán lakkok.
