Szalagfűrészlapok deformációi
Szalagfűrészlapok deformációi
A mindennapi munka során a rönkök fűrészelése közben a fűrészlap jelentős igénybevételeknek van kitéve. A vágás közben ébredő mechanikai erőhatások (1.), a fűrészlapra ható egyenlőtlen hőterhelés (2.), a lap felmelegedése gyakorta okozhatja annak előnytelen alakváltozását. Ennek oka, hogy az igénybevételek hatására a fűrészlap helyenként megnyúlik, és ennek következtében el is csavarodik, elgörbül. Az alakváltozás kibillenti a fogakat a normális forgácsolási síkból (3.), s az elmozdulás irányától függően nagyobb igénybevételeket ró rá, vagy éppen tehermentesíti őket. A tehermentesített fogak nem képesek részt venni a forgácsolási folyamatban, aminek következményeképpen, munkájuk a többi fogra hárul, miáltal ugyan kisebb mértékben, de az összes többi fog igénybevétele növekszik. A megnövekedett igénybevételek a hőterhelés, és a mechanikai erőhatások növekedését, valamint ezekkel párhuzamosan a fogak gyorsabb kopását vonják magukkal.
Vágás közben ébredő mechanikai erőhatások
1.: a faanyag szövetszerkezete egyenetlen, anizotróp. Egyes részei pl. a göcsök, keményebbek, a fatest többi részénél, más részei lényegesen lágyabbak annál. Az előtolási sebesség beállítása a fafaj átlagos keménysége alapján történik, ami alapján a fogak terhelése ideális esetben optimálisnak mondható. Ha azonban a fűrészlap egy göcshöz ér, ami nagyobb forgácsolási ellenállást tanúsít, a forgácsolást végző fogak jobban felmelegednek. Ugyanezt a hatást okozhatja egy lágyabb, filcelődő farész forgácsolása, melynél megnő a leválasztott fűrészpor lazulási tényezője. A nagyobb helyigényű fűrészpor súrlódni kezd a vágásrés falával, ami ismételten hőfejlődéssel jár. A nagyobb hőmérsékletű fémrész megnyúlik, és feszültségeket generál a lap belsejében. A hatás az esetek többségében azonban egyáltalán nem jelentős. A fűrészszerszám fém anyaga rendkívül jó hővezető, így a keletkező hőtöbbletet hamar elvezeti annak keletkezési helyéről.
A fűrészlapra ható egyenlőtlen hőterhelés
2.: A viszonylag széles szalagrésznek csak az elülső fogazott része forgácsol, itt ébred a megmunkálás során keletkező súrlódás csaknem egésze. A súrlódás közben ébredő erők felmelegítik a fűrészlap elülső fogazott részét, ami annak következtében megnyúlik, és feszültségeket hoz létre a fűrészlap belsejében. Persze, mivel a fűrészlap igen jó hővezető, a keletkező hőmennyiség ugyancsak hamar eloszlik a lap keresztmetszetében, így szerencsére a különbség és hatása ez esetben sem jelentős, valóságossága miatt azonban az előzőhöz hasonlóan feltétlenül megérdemel néhány sort.
Az alakváltozás kibillenti a fogakat a normális forgácsolási síkból
3.: A fenti hatások meglehetősen jelentéktelenek, ha azonban a hőterhelés és a keletkező feszültségek hatására a fűrészlap egy pici kis alakváltozást is szenved, s az egyik fog, pl. oldal irányban kimozdul a forgácsolás síkjából, az valahányszor a rönkhöz ér, végigkarcolja a vágásrés falát (, vagy ha előre mozdul ki, nagyobbat harap a fába, mellyel tehermentesíti az őt követő fogat, növeli azonban a sajátmagára ható igénybevételt). Minthogy megváltozott helyzete miatt, már nem dolgozik együtt a többi foggal, több munkát kell végeznie, gyorsabban fog kopni, és mennél kopottabb, az általa végzett forgácsoló munka annál nagyobb hőfejlődéssel jár, ami növeli az egyébként is problémás területen ébredő feszültségeket, s az alakváltozás súlyosbodásának veszélyét.
A fűrészlapok, mindennapos munka során elszenvedett deformációinak megszüntetése a szerszámkarbantartás feladatkörébe tartozik, elvégzéséhez egyengetőkalapács szükséges.
A művelet lényege, hogy a deformációt a problémás területekre, illetve azok környékére mért ütésekkel, a fűrészlap egyes területeinek helyi nyújtásával, megszüntetjük. A munka során a lapban felgyülemlett feszültségeket a kalapácsütések eloszlatják, ezáltal segítségével beállítható a szükséges hossz-, illetve keresztirányú síktartás is.
A kalapács használata során azonban kiemelt jelentősége van a kalapács tartásának, az ütések irányának, erősségének, az ütési helyek sorrendiségének és az egymást követő ütések által kirajzolt képnek. Alkalmazása épp ezért nagy szakértelmet és precizitást kíván. A következő ábrán látható néhány ütési kombináció rajzolata és az anyag nyújtási iránya.
Szerencsére szonban az ilyen jellegű karbantartási munkák mérséklésére is kínálkozik egy lehetőség!
Ha nem is kerülhetjük el teljesen a fűrészlap, famegmunkálást hátrányosan befolyásoló alakváltozásait, a fűrészlap hengerlésével jelentősen csökkenthetjük azokat.
A hengerlés során a fűrészpengét hosszirányban két forgó fémhenger között vezetjük át. A nagy szilárdságú fémhengerek, 20-30mm szélességűek, felületük enyhén íves kialakítású, megközelítőleg 0,5mm ívmagasságú domborulattal. A fűrészlapra gyakorolt 12 000- 24 000KN nagyságú nyomóerővel megnyújtják a fűrészlap anyagának belső tartományát, mellyel állandó nagyságú húzófeszültséget hoznak létre a fűrészlap belsejében.
Ennek köszönhetően a megmunkálás környezetében felmelegedő fogazott szerszámrész megnyúlása és az annak következtében létrejövő húzófeszültségek kedvezően befolyásolják a fűrészlap feszültségállapotát. A fogazott rész megnyúlása, és az az által létrehozott újabb húzófeszültség csak kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá teszi a szerszám járását.
Az eljárás egyaránt használatos keretfűrész lapok, szalagfűrészlapok, és körfűrészlapok feszültségállapotának beállításához.
Szalagfűrészlapoknál a hengerlést a lap mindkét oldalán, oldalanként több sávban, megfelelő sorrendben, változó erővel, kell elvégezni. A szélső hengerlési vonalaknak a fogtőtől, és a fűrész hátvonalától egyaránt legalább 8mm-re kell elhelyezkedniük. A megfelelő hatás érdekében fűrészszalag középső táján, a fogazott résztől 1/3 szélességnyi távolságban kell biztosítani a legnagyobb nyomóerőt, s értékét a fűrészlap szélei felé haladva fokozatosan csökkenteni kell.
A hengerlési vonalak megfelelő sorrendjével és a hengerlési erő, hengerlési vonalanként történő nagyságának megfelelő beállításával, a fűrészlap, szélességétől függően egy 0,3-0,6mm ívmagasságú domborulatot kap, mely megfelelően illeszkedik a fűrésztárcsa (1/3-2/3 arányú) domborulatának profiljához, ez által biztosítja, hogy a szalag a fűrészelés közben kisebb feszítőerő esetén is a helyén maradjon. (A hengerléssel kezelt fűrészszalagok, illetve keretfűrészlapok igen előnyös tulajdonsága, hogy megfeszítésükhöz, kisebb feszítőerő is elegendő.)
Keretfűrészlapok hengerlése:
Keretfűrészlapok hengerlése esetén a szélső hengerlési vonalaknak a fogtő, illetve a fűrészlap hátvonalától legalább 10-15mm-re kell elhelyezkedniük. A hengerlést a fűrészlap mindkét oldalán elvégezzük, azonban azt nem vezetjük végig a a fűrészlap teljes hosszában. A fűrészlap végeitől mért 100-125mm-es szakaszon fejezzük be, hogy ne befolyásolhassa a fűrészlap felfogatását végző tályolócsapok helyzetét. A hengerlési munka befejeztével a fűrészlap hátvonala kissé domborúvá válik. Megfelelő minőség esetén, ez a domborulat méterenként megközelítőleg 1mm nagyságú.
Körfűrészlapok hengerlése:
A hengerlés technológiája körfűrészlapok feszültségviszonyainak beállítására is alkalmas. A fűrészkorong hengerlése a forgástengely középpontjából rajzolt (koncentrikus) fejkörátmérőjével párhuzamos körvonalak mentén történik. A szélső hengerlési vonalaknak a fogak lábkörétől (a fogtőtől) befelé, és a felfogótüske furatától kifelé legalább 15-20 mm-re kell elhelyezkedniük.
A munkához a fűrészkorongot a hengerlőgép felfogótüskéjére helyezzük, mely a megfelelő hengerlési erő és a hengerlési kör átmérőjének beállítása után a fűrészlapot 360°-ban körbeforgatva, végzi el a feladatot. A hengerlési munka elvégzése ez esetben is több lépcsőben, változó erővel történik.
Legutóbbi hozzászólások