A terpesztés eszközei

A terpesztés eszközei lehetnek:

• kézi terpesztő eszközök, (terpesztővas, terpesztőfogó)
• kézi működtetésű terpesztő berendezések, vagy
• automata terpesztőgépek.

 Terpesztővas:

A fűrészfog terpesztésének legrégebbi eszköze. A szerszám lényegében nem más, mint egy különböző szélességű bevágásokat tartalmazó, fogantyúval ellátott, nagy keménységű lapos acél.

A vele végzett munka során az eszközt a fűrészlap vastagságának megfelelő bevágásával, (ami kb. 0,05 mm-rel szélesebb a fűrészlap vastagságánál) a megfelelő magasságban a terpesztendő fogra helyezzük, majd a terpesztővas karjának lefelé, vagy felfelé történő mozgatásával a fogat a kívánt mértékben, és irányban elhajtjuk. A kihajlítás mértékére, és magasságára vonatkozóan azonban a munka során csak önmagunkra hagyatkozhatunk, ezért a terpesztővas használatához  „biztos kézre”, és igen jó szemmértékre van szükség. Ebben rejlik a módszer egyik legnagyobb hátránya is: az ugyanis a mellett, hogy igen alacsony termelékenységű, és munkaigényes, rendkívüli türelmet, precizitást és igen nagy szakértelmet is igényel. Ipari körülmények között épp használata, ma már elképzelhetetlen.

Terpesztőfogó:

A terpesztőfogók a fűrészfogak kézi eszközökkel végzett terpesztésének legpontosabb estközei. Kifogástalanul pontos és egyenletes terpesztést azonban velük sem lehet végezni, és alacsony termelékenységük miatt ipari alkalmazásuk szintén nem lehetséges. Kisebb faipari üzemekben és műhelyekben azonban még mindig eredményesen használhatóak, akár kézifűrészek karbantartása, akár szalagfűrészlapok kisüzemi körülmények között történő terpesztése esetén.

A terpesztőfogók használata esetén a terpesztés paraméterei:

– a terpesztés fogcsúcstól mért magassága, és

– a fogak oldal irányú kihajlításának mértéke,

a fogókon található állítócsavarok segítségével pontosan beállíthatóak, így a fogó karjainak összeszorításával, a fűrészlap minden egyes fogának terpesztése a megfelelő magasságban, és a megfelelő mértékben végezhető el. A jó minőségű terpesztés elvégzése azonban terpesztőfogó alkalmazása esetén is nagy szakértelmet kíván. Ügyelni kell ez eszköz fűrészfogakra helyezésének pontosságára, a stabil kéztartásra, és a terpesztéshez szükséges megfelelő nagyságú erő kifejtésére. Alacsony termelékenysége mellett a módszer további nagy hátránya, hogy alkalmazójától jó erőnlétet kíván. Azt nem mondhatnánk, hogy egy-egy fog terpesztése nehéz lenne, az ismétlődő mozdulatok azonban hosszú távon jelentősen igénybe veszik az alkar izmait.

Kézi működtetésű terpesztőgépek:

Az első, kézi működtetésű terpesztőgépek, a terpesztőfogók alacsony termelékenységének, és pontatlanságának kiküszöbölésére jöttek létre. Ezek gyorsabbá, és pontosabbá teszik a terpesztés egyébként fáradságos munkáját. Alkalmazásuk azonban többnyire, csak keskenyebb fűrészszalagok esetén lehetséges. Az ilyen szerkezetek többnyire kisméretűek, használatuk, valamilyen szilárd alaphoz, pl. asztalhoz rögzítve történik. A terpesztés paraméterei csavarorsók segítségével állíthatóak, a gépbe megfelelő módon befűzött fűrészszalag továbbítása, és a terpesztés elvégzése egy kézi kar elforgatásával történik.

Használatuk során a megfelelő minőségű terpesztés elengedhetetlen feltétele a gép helyes beállítása, mely az eddigieken, túl:

– a terpesztés fogcsúcstól mért magassága, és

– a fogak oldal irányú kihajlításának mértékén túl,

– a fűrészlap oldalirányú rögzítését végző támasztóbetétek helyes beállítására, és a

– szalag továbbítását végző szerkezet fogosztáshoz történő megfelelő beállítására is kiterjed.

Automata terpesztőgépek:

A kézi működtetésű terpesztőgépek működési elve alapján kerültek kifejlesztésre a, motormeghajtású terpesztőgépek. Ezek legkorábbi típusai ugyan már lényegesen pontosabbak voltak, mint a terpesztés kézi eszközei, azonban még mindig nem voltak képesek a terpesztés egyenletes kivitelezéséhez. Hiába lehetett ugyanis igen nagy pontossággal állítani a terpesztés minden egyes paraméterét, a gépek nem voltak képesek a fogak egyenlőtlen keménységéből adódó, hajlítást követő visszarugózásának figyelembevételére. Az egyes fogak terpesztésének mértéke között ennek megfelelően akár 0,1-0,25 mm különbségek is adódhattak, mely értékek ugyan alacsonyak, mégis egyes esetekben még mindig túlzott mértékben rontják a fűrészlap élettartamát, és a vágás felületi minőségét.

A fűrészfogak terpesztésének ezen hibaforrásait csak a legmodernebb, gépeken sikerült kiküszöbölni, melyek foganként ellenőrzik, és korrigálják a terpesztés mértékét. Ezek a berendezések egy-egy fog többszöri, egymást követő sorozatos hajlításával addig végzik a műveletet, míg annak oldal irányú kihajlása pontosan a megfelelő nagyságúvá nem válik.

A gép beállításának műveletei:

• fűrészlap vastagságának, és a terpesztés mértékének beállítása,
• az előtolómű fogtávolságnak megfelelő beállítása.

Bár a legmodernebb fűrészfogterpesztő gépek már kifogástalan minőségű munkára, és igen nagy pontosságra képesek, a vágásrés növelésére alkalmas eljárások: a foghajlítás, a fogduzzasztás és a stellitezés közül a duzzasztás és a stellitezés a leghatékonyabb eljárások. Nem csak azért, mert az ily módon megmunkált fogak keményebbek és tartósabbak, az általuk végzett vágások a foggeometriának és a kiegyensúlyozott feszültségviszonyoknak köszönhetően egyenesebbek, a vágott felületek pedig egyszerre simábbak is lesznek.

Fűrészkarbantartás bevezetés

A fűrészelés közben a faanyag rugalmas alakváltozást szenved.

A fűrészfogak vágás közben kissé oldalra nyomják a fa szöveteit, mivel a fogak elhaladtával ezek a szövetek vissza szeretnének térni eredeti helyükre, nyomást fejtenek ki a fűrészlap oldallapjára. Ez rendkívül károsan hat a forgácsolás műveletére. Gyakran hasonló erőviszonyokat teremtenek a faanyag eltérő nedvességtartalmú részei, valamint belső feszültségei következtében létrejövő alakváltozásai is, melyek a fűrészlap mögötti vágásrés esetleges összezáródásával akár meg is állíthatják a fűrészlapot. A fent említett erők jelentősen megnövelhetik a vágás energiaszükségletét, és az általuk létrehozott súrlódás, illetve a súrlódás által termelt hő égésnyomokat okozhat a faanyag felületén.

A fűrészlapra ható oldalirányú erők káros hatásának kiküszöböléséhez, el kell érnünk, hogy a fűrészlap a lehető legkisebb felületen érintkezzen a vágásrés falával. Ennek érdekében a fűrészlap vágó éleinek szélességét terpesztéssel, illetve duzzasztással növeljük meg, mely biztosítja, hogy a fűrészlap által létrehozott vágásrés nagyobb legyen, mint a fűrészlap vastagsága.

A fűrészfogak terpesztése

A terpesztés a vágásrés-növelés legáltalánosabban használt eszköze. Oka leginkább egyszerűségében, és alacsonyabb költségeiben keresendő, más egyéb fűrészrés-növelő (oldalsúrlódás csökkentő) eljárásokhoz képest ugyanis fűrészüzemi alkalmazása kevésbé előnyös.

Terpesztésen, a fogcsúcsok váltakozó, jobb-bal oldali kihajlítását értjük, mellyel a fogakat oldal irányba kimozdítjuk a fűrészlap síkjából. A terpesztés eredményeként a fogsor és az általa létrehozott vágásrés szélessége nagyobb lesz a penge többi részénél.

A fűrészrés szélességének terpesztéssel történő megnövelése azonban a fűrészüzemi famegmunkálás szempontjából több hátrányos tulajdonsággal is rendelkezik:

– A fűrészfogak elhajlítása korlátozza a vágás céljára használható fűrészlap anyagának keménységét. A nagy keménységű (, és ezzel párhuzamosan jobb él-tartóssággal rendelkező) fűrészpengék fogai ugyanis nem terpeszthetőek. A keményebb fűrészpengék ugyanis rendre ridegebbek is, fogaik nem képesek elviselni a kihajtásuk által rájuk mért igénybevételeket és letörnek.

– Vastagabb fűrészlapok fogai sem terpeszthetőek, azok elhajlításához ugyanis túlságosan nagy erőre volna szükség, illetve vastagabb fűrészlapok esetén jelentősen megnő a hajlítás következtében fogakban létrejövő repedések veszélye.

– A famegmunkálás során a fogak egyenlőtlenül kopnak a fűrészlap középvonalától legtávolabb eső fogrészek lényegesen nagyobb terhelésnek vannak kitéve.

– A fogak váltakozó irányban történő kihajlítása a vágás során belengeti a fűrészlapot, így az általa létrehozott vágás némi hullámosságot mutat (még akkor is, ha ez szabad szemmel nem érzékelhető).

– Mindezek mellett a hajtogatott fogú fűrészlapok hozzák létre a legdurvább minőségű vágott felületet is.

– A mindennapos használat és a fűrész élezése során, a fogak terpesztése fokozatosan egyre kisebb lesz, majd eltűnik. Ezért a műveletet újra és újra meg kell ismételni. Legalább minden második élezés alkalmával a fogak terpesztését újból el kell végezni.

Mindezek következtében a rönkfeldolgozás során leginkább közepes vastagságú, keskenyebb szalagfűrészlapok esetén alkalmazható, ahol a vágás felületének minőségével szemben alacsonyabb elvárásokat támasztunk.

A terpesztés nagyságának és módjának a vágandó anyag fajtájához kell igazodnia. A puha fák nagyobb, a keményebb, vagy fagyott faanyag kisebb terpesztést igényelnek. A puha és hosszúrostú, filcelődő faanyagok fűrészelése pedig még az átlagosnál is nagyobb vágásrést, illetve nagyobb terpesztést igényel.

(Fagyott rönkök fűrészeléséhez még puha fák esetén is elegendő a kisebb mértékű vágásrés növelés. A fában lévő kristályos szerkezetű víz ugyanis akadályozza a rostok kiszakadozását és filcelődését, aminek köszönhetően egyszerre a fűrészelés felületi minősége is javul.)

Ami pedig a terpesztés módját illeti: a legtöbb esetben (főleg mikor nagyobb előtolási sebességet szeretnénk alkalmazni, és a vágott felület minősége kevésbé fontos) nem végezzük el valamennyi fog terpesztését. Egy-egy fogat, minden második, harmadik, vagy ötödik… fogat érintetlenül hagyunk. Ezek az úgynevezett tisztítófogak, melyek a vágásrésben felgyülemlett fűrészportöbblet eltávolítását végzik. Feladatuk szélesebb vágásrés, illetve puhább anyagok fűrészelése esetén (melyek forgácsa nagyobb lazulási tényezővel rendelkezik) különösen fontos. Amennyiben ugyanis a fogközökben túl sok fűrészpor gyülemlik fel, megnő a vágás közben létrejövő súrlódás, és az általa termelt hő. A súrlódás pedig amellett hogy növeli a megmunkálás energiaigényét, az általa létrehozott magas hőmérséklettel esetenként akár a szerszám élettartamát is csökkentheti.

A tisztító fogak helyzetükből adódóan csak minimális, a többi fognál jóval kisebb mértékű forgácsoló-munkára képesek, élezésüket azonban a többi fognak megfelelően, azokkal egyszerre kell végezni. Annak érdekében, hogy egyáltalán ne vegyenek részt a forgácsolásban alkalmanként rövidebbre is köszörüljük őket.

A terpesztés munkafolyamatát legtöbbször élezés előtt végezzük, de végezhetjük élezés után is. Sorrendiségére nincs általános érvényű szabály. Az élezés előtt végzett terpesztés egyenes élű fogakat, az élezés után végzett terpesztés ferde élű fogakat eredményez.

Bár a terpesztés munkafolyamata egyszerűnek mondható, annak elvégzése nagy körültekintést és pontosságot igényel.

A szerszám tartóssága és a megfelelő minőségű fafeldolgozás érdekében elvégzésénél mindig tartsuk be az alábbi szabályokat:

1.: A terpesztést mindkét oldalt egyformán, szimmetrikusan kell elvégezni! (A fél oldalasan, vagy össze-vissza terpesztett fogazású lappal sem pontosan, sem egyenesen nem lehet vágni, és a fogak egyenlőtlen terheléséből adódóan az gyorsabban is kopik.)

2.: A fogakat mindig a fogmagasság fogcsúcs felöli oldaltól mért 1/3- ának magasságában terpesszük! Ettől eltérni csak különleges esetekben lehet, pl. amikor nagyobb oldal irányú terpesztésre van szükség. A rövid szakaszon történő nagymértékű kihajlás következtében ugyanis a fogcsúcs letörhet. Ilyenkor a hajtogatási vonal a fogmagasság felénél, alacsony fogmagasság esetén esetleg alsó egyharmadánál helyezkedik el.

Figyelem! A fogtőhöz túlságosan közel végzett terpesztés, hajszálrepedések kialakulásához vezethet. Ezek a többnyire fogtőből kiinduló hajszálrepedések lecsökkentik a fűrészlap élettartamát. A folyamatos igénybevétel hatására ugyanis, a mindennapi munka során tovább nőnek, és akár lapszakadáshoz vezethetnek.

3.: A terpesztés egy oldali értéke függ a fűrész fajtájától, a vágott anyag keménységétől és nedvességtartalmától, de értéke soha nem haladhatja meg keményfánál a lapvastagság értékének 1/3-át, puhafa esetén annak felét. Minél keményebb egy fűrészlap anyaga, annak fogai annál kisebb mértékben terpeszthetők. A túlságosan rideg anyagból készített fűrészpenge fogait egyáltalán nem lehet terpeszteni. Ezek fogai ugyanis nem bírják ki a terpesztés okozta igénybevételt és letörnek.

4.: A fogak egyenletes terhelése és a vágás minősége szempontjából elsőrendű fontosságú a fogak terpesztésének lehető legpontosabb elvégzése. Ennek érdekében a munkafolyamatot terpesztőgéppel, legfeljebb terpesztőfogóval végezzük, a lehető legnagyobb körültekintés és pontosság mellett.

A fűrészfogak terpesztésének különböző anyagok, és különböző fűrészek használata esetén ajánlott értékeit Dr. Lugosi Armand: Faforgácsoló szerszámokat karbantartó gépek című művében, a következőkben határozza meg:

A síkforgácsoló

Síkfogácsolással a legtöbb esetben kisebb átmérőjű rönköket dolgoznak fel. A feldolgozható legkisebb „rönkátmérő” 80mm., de a technológia eredményesen használható akár 600mm-es rönkátmérőig is.

Az eljárás során a rönkökről forgácsoló fejekkel forgácsoljuk le a nem kívánt részeket, párhuzamos bázisfelületeket kialakítva ezzel.

A forgácsolás egyszerre két, vagy négy forgácsoló fejjel történik. A négy forgácsoló fejjel ellátott gépek, már egyszerre végzik a fűrészáru mind a négy oldalának megmunkálását ( előbb függőleges, majd vízszintes irányban).

 Hihetetlenül termelékeny, a magas előtolási értékeknek köszönhetően, a kisebb átmérőjű törzsekből is annyi fűrészáru termelésére képes óránként, mint a keretfűrészes, vagy a rönkvágó szalagfűrészes rönkfeldolgozó technológia. (10-20db, vagy még ennél is több rönk feldolgozására képes percenként.)

Mindezek mellett rendkívüli ±0,05-0,3mm-es méretpontosság jellemzi, a kialakított felületek pedig csaknem gyalulási minőségűek. Ez rendkívül előnyös, hisz a fűrészáru tovább feldolgozása során csökkennek a gyalulási veszteségek.

Talán legnagyobb előnye mégis az egyszerű hulladékkezelésben rejlik. A munka során kb. 1/3 mennyiségű forgács, és 2/3 mennyiségű apríték keletkezik, mely papírgyártáshoz, és forgácslap gyártáshoz egyaránt felhasználható.

Előtolása 80m/perc, vagy annál nagyobb is lehet, amennyiben azonban a keletkező aprítékot papírgyártásra szeretnénk használni, 60m/perc alá kell csökkenteni azt.  Amennyiben pedig a forgácslap-gyártás számára szeretnénk megfelelő minőségű alapanyagot szolgáltatni,

az alkalmazható előtolási sebesség mindössze 22-25m/perc lehet.

A megfelelő kihozatal érdekében, a vele végzett munka során a feldolgozásra váró rönkök előbb egy automata mérőállomásra kerülnek. A rönkök itt mért paraméterei alapján, a forgácsolás megkezdése előtt, számítógép vezérelt pozícionálók állítják a legoptimálisabb helyzetbe a törzseket. A gépkezelő az összes munkafolyamatot távirányítással egy kezelőfülkéből irányítja, illetve követi szemmel.

A megfelelő központosítás alapvető fontosságú a maximális kihozatal érdekében.

Az előtolást alulról egy fogazott láncszőnyegből, felülről két hidraulikus nyomóhengerből áll.

A központosítást további két-két oldalról elhelyezett nyomóhenger végzi.

A fűrészáru gépből történő kivezetéséről pedig asztalba süllyesztett hengerpárok végzik.

A forgácsoló fejek csonka kúp alakú szerszámok, melyek palástfelületébe különféle módon kések kerülnek beépítésre. Ezek alapján megkülönböztethetünk:

a.: hosszúkéses,

b.: spirális késes,

c.: fokozatos elrendezésű,

d.: fokozatos elrendezésű, fűrészkoronggal ellátott forgácsoló fejeket.

Fordulatszámuk 600-1000 1/perc. A megfelelő apríték-képzés érdekében, annak mindig illeszkednie kell az alkalmazott előtoláshoz.

a; c; d: https://www.andritz.com/products-en/group/pulp-and-paper/service-solutions/sawmill-chipping

b: https://www.hds-group.de/wp-content/uploads/2019/06/CANTERCUT-880-I.jpg

Hosszúkéses forgácsoló fej:

A többinél zajosabb üzemeltetésű, az alkalmazható maximális előtolási sebesség esetében 100m/ perc. A szerszám palástja sima, benne 4-6 egyenes élű kés található. Egy késcsere időtartama 25-20 perc.

Spirális késes forgácsoló fej:

A palástfelületen végigfutó kések egy hárommenetes spirálvonalat alkotnak. Egy fejen maximálisan 114db kés helyezhető el, ezek cseréje egyenként kb. 1 percet vesz igénybe. A megmunkáló fej kialakításának köszönhetően a forgácsolás során a kések a fa rostjaival párhuzamosan forgácsolnak, ezáltal valamelyest javul a felületi minőség, az osztott élű kivitel pedig csendesebb üzemeltetést biztosít. De miért? Mert egyszerre rövidebb él felület csapódik az anyagba, mint a hosszúkéses forgácsoló fejeknél. Maximális előtolás: 50m/perc

Fokozatos elrendezésű forgácsoló fej:

A paláston 4-5 sorban, körkörösen elhelyezett késeket tartalmaz. Egy sorban 3-5 kés található. A késcsere időtartalma megközelítőleg 25 perc. Az alkalmazható maximális előtolás értéke 125m/perc.

Fokozatos elrendezésű, fűrészkoronggal ellátott forgácsoló fej:

Kialakítása megegyezik a fokozatos elrendezésű forgácsoló fejjel, azzal a kivétellel, hogy a kúp palástját lezáró csúcskorongon egy kemény fémlapkás körfűrész is található. Használata göcsös faanyag esetén különösen előnyös.

A munka során a körfűrész lap elővágja az anyagot, amit a forgácsoló fej kései felaprítanak, így különösen jó felületi minőség érhető el a megmunkálás során.

A vele elérhető maximális előtolási sebesség azonban csak 65m/perc.

www.sahateollisuuskirja.fi/en/sahatavaran-valmistus/sahausprosessi/sahalinjan-paakoneet  2022.09.10.

Európában inkább a 2 forgácsoló fejjel ellátott gépek terjedtek el. Gyakran építik őket egy technológiai sorba keretfűrészekkel, rönkvágó szalagfűrészekkel és rönkfeldolgozó körfűrészekkel is. Ilyenkor feladatuk leggyakrabban a hulladék o altermék, a bőrdeszka felaprítása.

Profil forgácsolóval végzett rönkfeldolgozás:

1. 12cm alatti rönkátmérőnél nem gazdaságos oldaltermék tervezése.
2. 13-15cm rönkátmérő között már betervezhető 2-4 kisebb (minimum 80mm szélességű) oldaldeszka.
3. 16-24cm rönkátmérő között már 4-6 normál méretű oldaldeszka is betervezhető.

A profilforgácsolót üzemeltető technológiai sorok esetén az oldaláru termelése két féleképpen történhet.

1.: Az átmérő osztályozást követően az egyes vágássorozatoknak megfelelő fix vastagságú és szélességű oldaltermék készítése.

2.: Programozható szerszámbeállítással, mely során az optimális kihozatal érdekében minden egyes anyagból egyedi vizsgálattal dönti el a belőle kinyerendő oldaltermék szélességét, illetve vastagságát.

Newnes DLI Canter Twin Bandmill System

Gép készítésének ideje: 2007

Előtolási sebesség: 60-450 m/perc

Feldolgozható rönkhosszúság: 2,4-6,1m

Feldolgozható rönkátmérő: 10-60cm

E gép etetését szállítószalag végzi. A szállítószalagot egy megközelítőleg 18m hosszú lánctranszportőr pálya követi, mely a rönköt egy letapogató berendezéshez szállítja (1. kép). A rönk alakjának letapogatása után megtörténik annak irányba forgatása. Ezt követően két pár központosító görgő, és 15 leszorító görgő végzi a pozícionálást, és két pár tüskés henger biztosítja az előtolást. A gép kétoldali megmunkálást végez két, egyenként nyolc késes marófejjel.

A kész prizmák továbbítását gumírozott leszorító kerekek és tüskés szállítólánc pálya végzi.

A gép irányítása külön kezelőfülkéből történik, ahonnan a gépkezelő a megmunkálást átlátszó üvegfalon, és monitorokon keresztül követheti szemmel.

A keretfűrésszel végzett munka

Az üzembe érkező rönkökről, amennyiben még nem történt meg első lépésként el kell távolítani azokat a tőterpeszeket, melyek akadályozzák a rönk keretnyíláson történő átbocsájtását.  Ezt a munkafolyamatot a kisebb üzemekben kézi láncfűrész segítségével végzik, nagyobb üzemekben azonban minden nagyobb rönköt, még a csarnokba érkezés előtt megfelelő átmérőjűre redukálnak.

A keretfűrészes fafeldolgozó technológia során, elkerülendő a törzsek esetleges beékelődését, a rönkök tő felőli oldalukkal kerülnek megmunkálásra. ( Így még időben észre lehet venni, ha a tőterpeszek eltávolítása nem volt megfelelő. A rönk a gépből visszavonható majd a hiba javítását követően a fűrészelés újra elkezdhető.)

Az üzembe érkező rönkökről, amennyiben még nem történt meg első lépésként el kell távolítani azokat a tőterpeszeket, melyek akadályozzák a rönk keretnyíláson történő átbocsájtását.  Ezt a munkafolyamatot a kisebb üzemekben kézi láncfűrész segítségével végzik, nagyobb üzemekben azonban minden nagyobb rönköt, még a csarnokba érkezés előtt megfelelő átmérőjűre redukálnak.

www.youtube.com Salzbergen gattersäge verarbeitet Rundholz Gang saw Pilty trakowe 2013.05.09.

A keretfűrészes fafeldolgozó technológia során, elkerülendő a törzsek esetleges beékelődését, a rönkök tő felőli oldalukkal kerülnek megmunkálásra. ( Így még időben észre lehet venni, ha a tőterpeszek eltávolítása nem volt megfelelő. A rönk a gépből visszavonható majd a hiba javítását követően a fűrészelés újra elkezdhető.)

www.youtube.com Salzbergen gattersäge verarbeitet Rundholz Gang saw Pilty trakowe 2013.05.09.

A rönkök megvezetését sínen mozgó rönkbefogó kocsi végzi. Itt állítják be, hogy a rönk milyen pozícióban kerüljön a fűrészlapok közé. Ennek a munkafolyamatnak igen nagy hatása van a kihozatalra, ezért megfelelő szakértelmet kíván. A Svéd Faipari Kutatóintézet vizsgálatai szerint az optimális fűrészelési tengelytől történő 1mm-es oldal irányú eltérés már 1-3% kihozatal veszteséget okoz.

A síkgörbe rönköket úgy kell megmunkálásra forgatni, hogy a görbület síkja párhuzamos legyen a fűrészlapok síkjával. Ez többnyire igen nehéz feladat. Segítésére különféle fémből készült vonóeszközöket fejlesztettek ki, de a legmodernebb üzemekben ez a munkafolyamatot már hidraulikus működtetésű bordázott forgóhengerek végzik.

A vágás során a főtermék a középen készülő egy, vagy két nagyobb szelvényméretű prizma, melyek gyakran további feldolgozásra kerülnek. Azt elfordítva visszahelyezik a gépbe és egy újabb vágással azonos szélességű deszkák, pallók, vagy más termékek készülnek belőlük, ezt a munkafolyamatot nevezzük visszavágásnak.

A bordázott nagyméretű behúzó, és továbbító hengerek biztosan vezetik a rönköket. Meghajtásuk szakaszos, a hajtókarral áll összeköttetésben, így előtolás csak a fűrészlapok lefelé irányuló mozgása közben történik. A normál típusoknál egy-egy alsó, és felső behúzó, illetve továbbító henger található. Az olyan gépeken azonban, melyek rövidebb anyagokat fűrészelnek fel dupla annyi, oldalanként egy-egy pár henger kerül felszerelésre.

A fűrészelés során a gép munkáját folyamatosan figyelemmel kell kísérni, a leeső oldaldeszkákat és hulladékokat rendre el kell távolítani a gépből. Automata gépsoroknál a keretfűrészgépet síkforgácsolóval kombinálva építik be, melyek leforgácsolják a bőrdeszkákat, így darabos hulladék helyett elszívható forgács keletkezik.

 A készülő fűrészáru útja a továbbító hengereket követően a hasítóék felé halad. A hasítóékeknek számtalan féle kialakítása létezik, feladatuk mindig a főtermék, mellékterméktől történő elválasztása.

A fűrészelést követően ugyanis a két terméktípus útja különválik. Esetünkben, a képen látható deszkák a melléktermékek. Ezek a továbbiakban vagy szélezve lesznek, vagy szélezetlenül máglyázva kerülnek további értékesítésre.

www.youtube.com Salzbergen gattersäge verarbeitet Rundholz Gang saw Pilty trakowe 2013.05.09.

Keretfűrészek fűrészszerszámai

A keretfűrészgép fűrész-szerszámai ötvözött acélból készülnek (általában CrV: Króm-vanádium ötvözetből), fogaik terpesztett, vagy duzzasztott kivitelűek. Vágófelületük, a vágás paramétereinek megfelelően NV, vagy KV fogazású.

A különböző típusú gépeknél alkalmazott fűrészlapok vastagsága: 1,4-2,6mm, szélességük 120-180mm, hosszuk többnyire 1-1,5m körül van, de szélsőséges esetben elérhetik a 2,5m-t is.

Hosszukat, és a velük feldolgozható maximális rönkátmérőt a keretnyílás nagysága határozza meg. Ez alapján megkülönböztethetünk:

– Kisméretű keretfűrészképeket, 350 mm alatti keretnyílással,

– Közepes méretű keretfűrészgépeket, ezek keretnyílása 360-710mm, és

– Nagyméretű keretfűrészgépeket 710mm fölötti keretnyílással.

A megfelelő méretű fűrészlapok, az adott fogtípuson belül is számos fogosztással, fogmagassággal, és a forgácsolási jellemzőket nagymértékben befolyásoló hátszög-, élszög-, illetve homlokszög-nagysággal kerülnek kialakításra.

Az adott méretű és fafajú rönkök fűrészeléséhez legmegfelelőbb fogazás kiválasztása meglehetősen nagy szakértelmet kíván.

Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb átmérőjű rönk felfűrészeléséről van szó, annál nagyobb fogosztású, és fogmagasságú (illetve ezzel párhuzamosan annál nagyobb fogüregű) fűrészlapot kell választanunk. A fogüreg feladata ugyanis a vágás közben keletkező fűrészpor leválasztás helyéről történő elszállítása. A kisebb méretű fogüreg kisebb térfogatú, így kevesebb fűrészpor befogadására képes. A túlságosan nagy előtolási sebesség következtében a fogüregben felgyülemlő fűrészpor összetömörödik, és a vágásrés falainak feszülve jelentős hőtermelődést okoz. Ez növeli a megmunkálás energiaigényét és indokolatlan hőterhelésnek teszi ki a lapokat, melyek élettartama ennek következtében jelentősen lerövidülhet.

További, általános érvényű szabály, hogy a keményebb faanyagok feldolgozásához a megfelelő éltartósság érdekében érdemes nagyobb élszögű fűrészlapokat választani.

A fűrészfogak terpesztésének legkisebb értéke 0,3-0,4mm. Ez kiválóan alkalmas száraz, illetve fagyos rönkök feldolgozásához. Nedves, friss vágású faanyag esetén, vagy gyantásabb faanyag fűrészelésekor értékét azonban 0,5-0,7mm-re is érdemes megnövelni.

Rönkök fűrészelésénél, nagyobb fűrészelési magasság esetén 1,8-2,2mm vastag, szélesebb fűrészlapokat érdemes használni.

Kisebb átmérőjű anyagok nagyobb előtolással történő fűrészeléséhez azonban vastagabb 2,4mm vastagságú fűrészlap választása javallott.