Növényi eredetű színezékek

A növényi eredetű színezékeket különböző fakivonatokból (pl. kék-, vörösfa kivonat) esetleg lágyszárú növényekből készítik. A pácoldat készítéséhez a növény megfelelő részeit áztatják, vagy vízben főzik. A főzetet ezt követően leszűrik, majd lúgosítják (ehhez leggyakrabban Nátrium-karbonátot, vagy közismertebb nevén szódát használtak). A lúgosítás elősegíti a szín rögzítését, és biztosítja a páclé könnyebb behatolását a felületbe.

A fenti módszer alkalmazásával dióhéjból, venyigéből és tölgygubacsból is szép színezékhatásokat adó festékek nyerhetők. De jó színanyag nyerhető a bodza terméséből, vagy a kerti sövényként ültetett fagyalból is…

Ezeket a festőnövényeket a legtöbb esetben kelmefestésre is használták. A modern vegyipar megjelenéséig hatalmas kádakban erjesztették őket, színüket timsóval, vagy akár emberi vizelettel rögzítették. A különböző színek előállítását gyakorta igen nagy titok övezte. Némelyik tradicionális színt ma már elő sem tudjuk állítani.

Krapp

A festőbuzér nevű cserje gyökeréből előállított vörös színű festékanyag, ennek mesterséges változata az alizarin. Az indigó mellett egyike a legrégebben ismert, legősibb színezőanyagoknak. Egyiptomban, Perzsiában és Indiában már időszámításunk előtt is használták.

Ezzel színezték a régi keleti szőnyegeket, és ez adta a francia katonák nadrágjának-, a törökök fejfedőjének vörös színét is. (Leginkább textil, gyapjú és bőr festésére használták.)

Indigó:

Az indigó bokor leveinek kénsavas oldatából nyerhető, sötétkék színű anyag. Erősen és tartósan színez.

Sáfrány (Kurkuma):

A krapphez hasonlóan az ókori Egyiptomiak, és Perzsák, már az időszámításunk előtti X- században is használták. Rendkívüli erejű sárga színezőanyag. Mindössze egyetlen gramm már láthatóan képes megfesteni 200 liter vizet. A növény termesztése, és a festékanyag elkészítése azonban rendkívül munkaigényes. A sáfrány halványkék virágait összegyűjtik, majd az azokban található bibéket kitépkedik, szárítják, és a már száraz bibékből vizes extrahálással vonják ki a színanyagot. 1 kg száraz alapanyaghoz legalább 130-170 ezer darab bibére van szükség, ezért rendkívül drága. Ma leginkább fűszerként, kozmetikumokhoz, vagy ételszínezékként használják.

Napjainkban a legnagyobb sáfrányexportőr, évi 170 tonna fűszerrel Irán. Ez megközelítőleg 29 milliárd virágot jelent, melyet mindössze félmillió ember szed le. Ezt egy gyakorlott termelő nem kevesebb, mint 12 nap alatt szedi le.

Sárkányvér (Pterocarpus draco, Draceana draco)

A Kanári szigetekről, Szumátráról… származó sárkányvér nevű pálma gyümölcséből munkával kinyerhető kemény, vöröses színű gyanta. Rendkívül drága. Borszeszben, vagy olajban oldva vörös festék készíthető belőle. De gyógyszeripari alapanyag is (erősíti az immunrendszert, és a szívműködést). Használják kozmetikumokban, ételszínezékként, lakkokhoz, politúrozáshoz, fényezéshez… és hegedűgyantának is kiváló. Amennyiben kivonatához lúgot adunk, sárga színt, amennyiben savat bíbor-rózsaszínű festéket nyerhetünk belőle.

http://www.szintan.hu/lista/s/s12.htm 2011-12-14

http://handcolouring.co.uk/images/botanicals/haynes%20botanical001.jpg 2011-12-27

Gumigutti (mézgasárga):

Különféle dél-kelet ázsiai, indiai fafajták gyantája. Puha, sárgás színű, mérgező festék és gyanta egyben. Azonban nem rendelkezik kellő színtartóssággal, fény hatására kifakul.

A festék angol neve a gamboge, ebből ered Kambodzsa neve.

Indiai sárga:

Korábban ugyancsak Indiából származott egy jó minőségű, ragyogó sárga festék, az indiai sárga. Az eredeti pigmenteket mangó levéllel etetett tehenek vizeletéből állítottak elő. Ökölnyi golyók formájában került forgalomba. A 20. sz. elején vallási és állatvédelmi okok miatt betiltották a gyártását.

Múmia barna:

Az egyiptomi múmiák maradványaiból a középkortól kezdve egészen a 18. századig készítettek pigmenteket. A pigmentek alapja az egyiptomiak által balzsamozáshoz használt kátrány. A 20. század elején betiltották.

Faipari szempontból nagyobb jelentősége azonban csak a dióhéj pácnak, a vörös-, és kékfa kivonatnak, illetve a Katechu-nak van. 

A vörösfa:

A Vörös szantálfa, és a Fernambukfa forgácsa, vagy fűrészpora. A szantálfa festőanyaga a szantalin. Szódaoldattal főzve ibolyaszínű folyadékot ad, mely alkoholban vérvörösen oldódik. A Fernambukfa pora ehhez hasonlóan hamuzsírral képzi a vörös színt.

A kékfa:

Alapja a Campeche-fája, mely természetes állapotban vörös színű. Porából, vagy forgácsából készített vizes főzetével kezelve a faanyagot

• a timsó ibolyaszínűvé,
• az ólomcukor kékké,
• a csersav feketévé,
• a sósav pedig még pirosabbá színezi.

Katechu, vagy Catechu:

Az indiai cserakác, a Gerbeakazie besűrűsödött nedve. A barna színezékek növényi pigment-alapanyaga. Igen jó festőhatású. Ma is számtalan festék, lazúr és más felületkezelő anyagok színezéke. Vizes oldatával a diófáéhoz hasonló szín alakítható ki vele. Amennyiben a száradás után a faanyagot hígabb, kettős krómsavas káli-oldattal is kezeljük, a színezés vízállóvá is válik.

Gubacs:

A gubacsok a tölgyfákon a gubacsdarázs munkálkodásának eredményeképpen jönnek létre. Miután gubacsdarázs petéjét egy fejlődő tölgyfarügybe helyezi, ott a lárva körül egy lágy halványzöld almaszerű kitüremkedés keletkezik, melyből a rovarrá fejlődött lárva az általa fúrt lyukon keresztül eltávozik. Az általa hátrahagyott kemény héjú gubacs cser- és egyéb gubacssavakban rendkívül gazdag. Csersavtartalma akár 70%-ra is rúghat (aleppói gubacs). A tiszta csersav, vagy más néven tannin vízben könnyen oldódó fénylő, színtelen, por. Levegőn hamar sárgává válik, később megbarnul, fémsókkal keverve fekete színanyagot képez.

Dióhéj-pác.

A dió szárított burkából készített főzet. Mi magunk, házilag is előállíthatjuk, az oldat szalicilsavval tartósítható.

Elkészítéséhez 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt (kálium-karbonát) vagy szódát (nátrium-karbonát) teszünk. Az elkészített lúgos oldatba 100 g dióhéj-kivonatot rakunk, majd kifőzzük azt. Az oldathoz a leszűrést követően további 10g hamuzsírt adagolunk, így az elkészített pác, fenyő- és diófán élénkbarna színt ad.

Amennyiben a leszűrést követően nem lúgosítjuk (további hamuzsír hozzáadásával) az elkészített alappácot, és az azzal kezelt felületre száradást követően 2,5%-os káliumbikromát-oldattal is rápácolunk, a pác színe diófán pirosas-barnára változik.

Egyéb receptek Pál Armand – Bútorasztalos c. könyvéből 1958

Piros fa-pác, 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát teszünk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g pirosfa-kivonatot. Főzés után az oldatot pamutrongyon vagy szűrőpapíron átszűrjük. Ez a pirosfa-alapoldat vagy alappác.

1. Ha a pirosfa-alapoldatba még 10 g hamuzsírt vagy égetett szódát vagy timsót teszünk, a pác a fenyő- és diófát pirosra színezi.
2. A pirosfa-alapoldattal pácoljuk a fát, száradás után pedig utópácolunk 2,5 %-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe tölgy- és diófánál pirosasbarna.

Kékfa-pác. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát oldunk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g kékfa-kivonatot. Ez a kékfa-alapoldat.

3. Az alapoldatot szűrjük, 24 óráig nyitott edényben állni hagyjuk, majd literenként 10 g hamuzsírt adagolunk hozzá, és ezzel az oldattal pácolunk. A pác színe tölgy-, körte-, fenyő- és diófán lilásba játszó piros.
4. A kékfa-alapoldat minden literéhez 24 órai állás után 20—40 ml tömény sósavat vagy salétromsavat öntünk, és ezzel az oldattal pácolunk. A pác színe tölgy-, körte- és bükkfánál sárgásba játszó piros. Minél nagyobb a savtartalma, annál sárgább a pác.
5. A kékfa-alapoldattal — 24 órai állás után — a fát előpácoljuk, száradás után pedig utópácolunk 2,5%-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe körte-, éger-, dió- és jávorfán fekete.
6. A kékfa-alapoldattal pácoljuk a fát. Száradás után savanyú ecetsavas vassal (ferriacetát) vagy savanyú ecetsavas vasoxidullal (ferroacetát), esetleg savanyú salétromsavas „vasoxidullal (ferronitrát) utópácolunk. A pác színe körte-, jávor- és diófánál fekete. (A vasoxidul készítését lásd a 43. és 44. pácnál.)

Sárgafa-pácok. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt vagy égetett timsót vagy szódát teszünk, és ebben a lúgos oldatban főzünk 100 g sárgafa-kivonatot. Ez a sárgafa-alapoldat vagy alappác.

7. A sárgafa-alapoldathoz 10 g hamuzsírt teszünk, és bepácoljuk a fát. A pác színe fenyő- és juharfán melegsárga (sárgásbarna).
8. Sárgafa-alapoldattal bepácoljuk a fát, majd a pác megszáradása után rápácolunk 2,5%-os káliumbikromát-oldattal. A pác színe dió és körtefán pirosasbarna, cseresznyefán élékpiros.

Katechu-pác. 1 liter vízbe 10 g hamuzsírt teszünk, és ebben az oldatban főzünk 100 g katechut. Ez a katechu-alapoldat vagy -alappác.

11. Ehhez a katechu-alapoldathoz még 10 g hamuzsírt adunk. A pác színe mahagóni barna. Diófán szép pirosas-mahagónibarna.
12. A katechu-alapoldattal bepácoljuk a fát, száradás után 2,5%-os káliumbikromát-oldattal pácolunk rá. Tölgyfát szép barnára festi, diófát lilásba játszó sötétbarnára.

Pál Armand – Bútorasztalos 1958