Pácolás/pácok
A pácolás nem fedi el a faanyag rajzolatát, nem védi a felületeket az őket érő nedvességtől, és mivel a felületre felvitt, vagy azzal kémiai reakcióba lépő pác a legtöbb esetben csak néhány tized mm mélységig hatol az anyagba, így ezek a felületek rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekre is.
A pácolás feladata csupán a fa felületkezelés előtti színezése, az esztétikai hatás fokozása.
A pácolás célja lehet:
– Adott fafajok színének egyöntetűvé tétele, homogenizálása (kiegyenlítése) ezzel a nagyüzemi gyártás során előállított termékek egyenletes színének biztosítása.
– fanemesítés, vagyis a nemesebb fák színének utánzása, esetleg az adott fafaj „öregbítése”
– A faanyag rajzolatának kiemelése rusztikussá tétele, melynek során megnöveljük a faanyag korai- és kései pásztája közötti színkülönbséget.
A felületekre felvitt pácoldat fába történő behatolásának mélységét több tényező is befolyásolja. A páclé behatolási mélysége csökken, ha:
- a fa nedvességtartalma túlságosan nagy;
- a faanyag, vagy a pácoldat hőmérséklete alacsony;
- a pácolandó faanyag sugármetszetű;
- a fa térfogatsúlya nagyobb, vagy szerkezete tömörebb;
– Ez alatt érthetjük a különféle fafajok közötti sűrűségkülönbségeket,
– vagy azon belül a szijács és a geszt rész közötti eltérő szöveti jellemzők hatásait is.
- a fa felületére túl kevés pácoldatot viszünk fel, és azt a beszívódás előtt letöröljük;
- a pác oldószere túl gyorsan párolog;
- a fa rostjaihoz a színezék gyorsan és erősen kötődik.
A pácokkal szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy azok megfelelő fényállósággal-, nedvesítő képességgel-, és vegyi stabilitással rendelkezzenek!
– Fontos, hogy a pác színe állandó maradjon, és, hogy azt a fény és a napsugárzás ne fakítsa ki! Ezért a páclevek elkészítéséhez csak megfelelő szín állósággal rendelkező színezőanyagokat használhatunk!
– Amennyiben a páclé nedvesítő képessége nem megfelelő, azt nem tudjuk egyenletesen eloszlatni a felületen, ami így foltossá válhat. Ebben az esetben a legfontosabb a megfelelő oldószerválasztás. Bár néhány esetben a pácoldat lúgosításával is javíthatjuk annak nedvesítő képességét.
– Mivel a pácolás nem nyújt megfelelő védelmet, azt sok esetben további kezelésekkel, például lakkozással kell a felületek számára biztosítani. Ezért elengedhetetlen, hogy a páclé színanyagai ellen tudjanak állni az ezekben található vegyi anyagok roncsoló hatásának.
A pácanyagok kiválasztása a pácolás céljának illetve az elérendő pácképeknek a függvénye.
Azon túlmenően, hogy a pácolást nemesebb fa utánzására, homogenizálásra, vagy a rajzolat kiemelésére szeretnénk használni, a színképzés jellege szerint megkülönböztetünk:
- pozitív,
- negatív,
- strukturált
- és homogén pácképet.
Pozitív páckép kialakulása során a fa korai- és kései pásztái megközelítőleg azonos mértékben színeződnek el. A pászták közötti eredeti árnyalatkülönbségek nem változnak. (A világosabb korai pászta a pácolást követően is világosabb marad, mint a kései pászta.) Nagyon sokáig kizárólag a kémiai pácokkal volt lehetőség ilyen páckép kialakítására.
Negatív páckép kialakulásakor a faanyag változó szöveti szerkezete következtében az eredeti árnyalatkülönbségek megfordulnak. A lazább szerkezetű korai pászta erősebb nedvszívó képessége miatt az jóval több páclevet szív magába, mint a kései, így annak színe a kései pásztáénál sötétebbre változik.
Strukturált, vagy más néven rajzos páckép bőséges pácléfelvitellel érhető el. Kialakításáról akkor beszélhetünk, ha a faanyag rajzolata pácolás után a pácanyag eltérő beszívódása miatt erőteljesen hangsúlyossá válik.
A homogén páckép a fa rajzolatának egyöntetűvé tételével alakítható ki. Többnyire ugyanazon pácanyagokkal érjük el, mint a strukturált képet, csak kisebb mennyiségű anyagot hordunk fel a felületre. Így a korai-, és a késői pászta annyi színezőanyagot vesz fel, hogy azok színe megközelítőleg egyformává válik.
A felületek kialakításánál a strukturált, vagy a homogén hatás a felvitt páclé mennyiségén túlmenően különböző technikákkal is csökkenthető, illetve növelhető.
Segítséget nyújthat:
- – a különleges alapozók használata
- – a többszöri pácolás
- – speciális visszatörlési technikák alkalmazása
- – rajzolatkiemelő vagy egalizáló lakkok használata…
A színképzés jellege szerint a pácoláshoz használt anyagok lehetnek:
– Kémiai pácok
– Színezőanyag pácok
Michael Thonet 1856-ban nyújtotta be szabadalmát, hajlított tömörfa lécekből elkészített székeire. A székek alapanyagát gőzben meglágyította, meghajlította, majd sablonban hajlítva kiszárította. Főzésnél, és gőzöléskor – különösen bükkfa esetében – a faanyag könnyen elszíneződhet, ilyenkor sárgásfehér bükk rózsaszínes árnyalatúvá válik. Ezért a végtermék folyamatos egyenletes színének biztosítására a Thonet székeket sötétre pácolták ill. színezték. Az ábrán Thoneték 14-es számú széke látható, melyből több mint 50 milliót adtak el. (A székek alkatrészei csereszabatosak voltak.)