A sugárzás hatására kikeményedő lakkok

A sugárzás hatására kikeményedő lakktípusoknál a gyanta térhálósodása, UV-, vagy elektronsugárzás hatására megy végbe.

Térhálósodás ibolyántúli (UV) sugárzás hatására: a lakkban lévő fotoiniciátorok a sugárzás hatására aktív gyökökre bomlanak, és beindítják a kémiai reakciót. A lakkréteg kikeményedése mindössze néhány másodperc alatt megy végbe

Térhálósodás ibolyántúli (UV) sugárzás hatására: A kötésmechanizmus lényege:100-1000nm hullámhosszúságú elektronsugárzás által, a felülettel közölt energia indítja meg a térhálósodási láncreakciót. Ebben az esetben nincs szükség fotoiniciátorok alkalmazására.

UV-lakkok

Az UV-lakk elnevezés tehát olyan termékekre használatos, melyek UV sugárzás hatására (fotókémiai úton) keményíthetők ki. Erre a polimerizációs reakció segítségével kötő lakkok tehetők alkalmassá.

Az UV-sugárzás hatására kikeményíthető lakkok többnyire öt fő komponensből épülnek fel:

1.: A létrejövő filmréteg tulajdonságai szempontjából a legfontosabb összetevő a műgyanta előpolimerizátum. Ez a faiparban általában valamilyen UV-poliészter- (UP), vagy UV-akrilát (UA) gyanta. (Az UP gyanták alapja telítetlen, vagy módosított poliészter, az UA gyanták poliészter-, poliuretán-, és epoxi-akrilátokból épülnek fel.)

2.: a műgyanta oldószere (a monomer),

Segítségével állítható be különböző felhordási módokhoz szükséges viszkozitás, de a kikeményedési reakció során (kopolimerizáció) nem párolog el, úgy ahogy azt az NC lakkoknál megszokhattuk, hanem beépül a lakkrétegbe (térhálósodás során filmet képez a pre-polimerrel). Az akril műgyantát általában alacsony viszkozitású kötőanyagban, a poliészter előpolimerizátumot: sztirénben, vinil- észterben vagy szerves oldószerben oldják.

3.: a fotoiniciátor:

A térhálósodási folyamat katalizálására, mintegy (2-3%)fényérzékeny iniciálónak kell jelen lennie a lakkban. Ezek az UV sugárzás hatására, a hatásos hullámhosszban aktív gyökökre bomlanak, és megindítják a térhálósodást.(benzofenonok és származékaik, benzaldehidek, benzoinéterek

Ki kell emelnünk, hogy ezeknél a lakkoknál a viszkozitás csökkentése oldószerekkel is csak korlátozott mértékben lehetséges. Így, mivel ezek a nagy viszkozitású, magas (akár100%) szárazanyag tartalmú rendszerek csak hengerléssel, vagy öntéssel hordhatók fel, leginkább síklapok felületkezelésére alkalmasak. Amennyiben a hengerlés, vagy az öntés nem megfelelő, alkalmazhatunk vizes UV-lakkokat, vagy oldószeres UV-lakkokat. Ezek alacsonyabb szárazanyag tartalmú rendszerek, szórással is felvihetőek… bővebben a vizeslakkok témakörében tárgyaljuk őket.

előnyük:

• a gyors szilárdulás (a műgyanta néhány másodperc alatt kikeményedik, a szárítási szakaszt követően az alapanyagok azonnal csiszolhatóak, vagy rakásolhatóak,) így rendkívüli termelékenység jellemzi
• maga a felületkezelés m2-re vetített technológiája olcsó
• nincs-, vagy csak minimális oldószer-kipárolgásuk van
• kitűnő vegyi és fizikai ellenálló-képességgel rendelkeznek
• nyitott- és zártpórusú felületek kialakítására is alkalmas

hátrányuk:

• a többi lakkhoz viszonyítva az alapanyag drágább
• a felületkezelő anyag szem- és bőrizgató hatású
•  magas szárazanyagtartalmuk, illetve ezzel összefüggő kis száradási zsugorodásuk miatt, a matt hatás nehezen állítható be.

Az UV akril lakkokat leggyakrabban hengeres felhordással használjuk, tipikus ipari gépsorokon lapfelületek, belső ajtószárnyak és parketta megmunkálására.